(De honnan tudták, hogy ő volt az, a ruhájáról?) Hát az édesapám az kicsit olyan érdeklődő típus volt, úgyhogy kileste mikor kivégezték, hogy hova temetik. Úgyhogy tudták, hogy hol van eltemetve. (De külön végezték ki és külön temették el?) Nem, hanem akkor többet kivégeztek, de hát akkor a sógorok ismerték egymást, úgyhogy látta ilyen messziről, hogy hova temetik. És megjegyezték.
(És a Zentai úti temetőben?) Ott, igen. Ott ahol van most az a szobor. (Az az emlékmű a kivégzetteknek.) Én nem voltam ott, dolgoztam, de a feleségem elment segíteni a nagynénémnek. (És sokakat újratemettek onnan, vagy pedig, hogy volt?) Nézze, másokat nem tudok. Másokat nem tudok, de őtet tudom, hogy egy kis koporsóba betették és betették a családi kriptába, a Meznerics kriptába. Mert az édesanyámék Meznericsek voltak. Késesek, meg köszörűsök voltak, a Borovó utcában bal kéz felől volt a az öreg Meznerics. 84 éves koráig dolgozott az öreg. Köszörűs, úgyhogy. (10. sz. a. k.)
(Édesapja úgy látta, hogy hova lövik be a… Az hogy volt, mert ugye akkor távolabbról kísérte őket.) Igen, kísérte őket, mert tudta, hogy mikor végzik ki őket. És akkor távolabbról figyelte. Nem tudom, hogy honnan tudta, vagy hogy tudta, nem tudom, de biztos megvolt az ítélet és akkor. (És ez hányba volt, hogy kivégezték ezt a Bukvićot?) Hát én már nem tudom megmondani pontosan, hogy hányban volt. (Nem mindjárt ott, október, novemberbe, hanem később?) Igen. Volt tárgyalás meg minden, és bűnösnek találták, mert ott benne volt az Imrédy pártba, meg, tudja hogy van, egy rendőrnek mindig van micsodája, ha valakit megbüntetett akkor fordulás után, akkor így ellenség. Akkor nem volt nehéz ellenséget találni
Hangállományok: Szabadka_Z_A.mp3