(És hogy hogy jöttek? Sok katona jött?) Nem sok, nem sok, páran, pár katona gyitt, virágokkal vártuk meg nemzeti szín szalagok, minden. Hogy hun szedték akkó ezt a nemzeti szín szalagot, nem tudom… Kezdtem mondani, hogy édesapám mindég azt mondta, hogy Rúzsi, ha valamikó fog lehetni átmenni a határon, akkó én elviszlek téged a Nemzeti Múzeumba, és én abba nyétem fel mindég, hogy én oda el fogok menni eccé… Nemzeti Múzeum…
Sikerít, de nem apám vitt el, mer í negyvennégybe tavaszkó meghalt, és akkó úgyhogy így nem. Beteg is vót mán, me í nem bírta hanem, én mikó mán férhé mentem mán lányok is vótak nekem, akkor mindég mentink Harkánba minden évbe kicsit pihenni, firenni, és akkó én vártam haza a férjemet, elkészítettem a autót, mikor hazagyitt, montam nekije, hogy Misa, én meggondótam, hogy megyink Pestre. Mondja, hogy nem baj, mindenbe benne vót, mer nagyon szeretett utazni, akárhova csak menni. Onokatestvérem mindég velink gyitt, és akkó azoknak is mentem megmondani, hogy mink akarunk Pestre menni. Elmentünk oda ugye, mind a Gele Gábor turpisz (Göre Gábor) sógor, nem tudom, hogy nem tudtuk, hogy hova kell menni, akkor ott valami szálloda portás elirányított benninket, na akkó fogadtunk taxit, elvitt az. Én mondtam, hogy én nem bánom, há hova fogtok menni, de én a Nemzeti Múzeumba fogok… (De miér, Rózsi néni, pont oda szeretett vóna olyan nagyon eljutni?) Nagyon, azé mer az én apám Kispesten vót katona télleg, és ide jutott…? És édesanyám meg a testvérem vótak nálla, és íket elvezette a Nemzeti Múzeumba, és akkó ík meséték nekem, hogy ík ott mit láttak, s én akkó mindég azt gondótam, hogy én nagyon szeretnék oda elmenni, én úgy szeretnék elmenni, s elmentink, de úgy kifáradtunk, mer mire mindent kerínéztink, hát borzasztó vót, fáradságos na…
Hangállományok: Bacskertes_G_R.mp3
