Bácskertes_S_M 2013-01-07  Pont azon a napon, mikó gyüttek be a oroszok… (Egy másik női hang a háttérből: de ne azt mondja édesanya, hanem a háború, mikó kezdődött…) Azt akarom mondani, mikó gyüttek be a oroszok… Igen negyvennégybe… akkó a apámma kukuricát szedtünk a országúttú vót harmadik féd. Egy kocsi elment tele katonák emberekke, mikó gyütt a második kocsi, akkó kiabát, hogy öregem, fogjon be, oszt menjen haza, me elviszik, itt vannak a muszkák. (Muszkák.) Akkó a harmadik kocsi meg kiabát, hogy itt vannak a oroszok, oszt tudod, kigyittink a dílén, oszt a Kucsaki Pali, Isten nyugosztalja, oda vót beáva a loval. Kiabált, hogy Gazsi bácsi, ne menjen haza, mer elviszik, tele van a falu oroszokka. Itt vannak, elviszik a lovat. Mondja ű, hogy én mán tudom, hogy mi a háború, én itt nem leszek, amit az Isten ad, menjünk haza. Haza is gyittink, oszt nem gyittink be ide a Budzsákba, a faluba, hanem a Szigetvárra gyittink, oszt ere gyittink Fehérfédnek, hogy nem mentünk be a faluba. (Nem mentek be a Duna utcába?) Nem, nem, oszt ottan a Fehérfédre ere, ott laktunk a Turósarkon. Oszt akkó meg odaértünk a Szigetvárhoz, oszt mondja, Maris, mit gondósz, itt lesz a front. Má akkó húzták a telefonosok… a izét… a drótot. Mink akkó hazagyüttünk. Akkó nem sok, nem sok idére kellett menni robotba.
Hangállományok: Bacskertes_S_M.mp3