Általános kereső –
Emlékezők

Áldozatok keresése
Név:

Település:

Nemzetiség:

Bácskertes_Sz_N_E 2013-01-08
 (És abban az időben mennyi volt a magyar Zsablyán? A lakosságnak…?)..de úgy körűbelű olyan nagy vonalakba fele szerb, a másik fele magyar és német. Negyed-negyed… ott kezdem, hogy a régi Jugoszláviába, mikó bejöttek a első világháborúba, édesanyám, nagyapám meg ezek így meségettek azé, olyan rettenetes atrocitás akkó nem vót, habár mondom, hogy fele-fele, fele ilyen nemzetiség, fele amolyan. Mer a Matuska egy kicsit többet jelez a fölírásokból, hogy több vót a szerb, de hát voltak ott bunyevácok, voltak lengyelek, mittomén, úgyhogy ha mind más nemzetiségnek vesszük, akkó fele-fele lehetett. (Még lengyelek is voltak Zsablyán?) Voltak, voltak, most is vannak. Nem tom, hogy kerűtek azok oda. Nem sok, de vannak, horvátok, sokacok több, mittudomén…
 
Na és édesanyám azt úgy meséte, hogy első világháború alatt, akkor még élt az édesapja valameddig, meg hát ő nagylánkodott a vége felé mán, és akkó mán ilyen rendszer volt, és mindég az idegen nemzetiségű, vagyis a szerbek, azok kaptak először cukorbónt, először kaptak sóbónt, akkó mán kezdték jegyre adni, mindég azok előbb…

Aztán mikor vége vót az első világháborúnak, és ők győztek, akkor hát éltek tovább, ki hogy, és hát anyám akkó akkó igazi, pont a nagylán sorba vót és mentek így korzózni, az vót a divat a korzón, vasárnap délután korzóztak a lányok, akkor a legények ottan utánuk, ottan mit tudom én, csevegtek, és a szerb legények lelökdösték a magyar lányokat mindenhun, mer ott volt aszfalt, akkor is mán, s lelökdösték. Ez volt az a, hogy megéreztették, hogy ők vannak most a… Na, ennyit szokott meséni édesanyám.
Akkor egy, az a harmincas évek talán elejin, vagy a huszas vége felé… Volt egy magyar család, fiatalember, fiatalasszony. Tiszakálmánfalviak voltak, de odajöttek Zsablya alá. Vót egy olyan nagy, hogy is… bakterház, lehetett legeltetni mit tudom én mit, jószágot, akartak a fiatalok kicsit… lábra állni, és vót jó sok jószágjuk mikor megvolt már… föl volt etetve, akkor vásárra kivitt… kihajtották a vásárra, ott nagy vásárok vótak, és hazamentek vissza, eladták a… Az ember fölűt a lóhátra, és elvitte Tiszakálmánfalvára a pénzt a szülőknek. S visszajött, s akkor este mentek valahova a szomszéd tanyára disznótorra. S mikó mentek haza éccaka már, akkó megtámadták őket, próbákozott az ember menni telefonhoz, oda… mán amilyen telefon vót akkó, az asszon is mit tudom én, merre futott erre-arra, ketten megtámadták, és kegyetlenű legyilkóták mind a kettőt. Az asszont is, a embert is. Az asszont a vasút oldalába taláták meg, az ember meg ott összeesve. Na, mindegy, és senki ezt nem taláta, nem tudták fölfedezni, hogy ki csináta vagy hogy mi vót ez. Szóval pénzé, csak azt nem tudták azok elmentek, és elvitték a pézt. Pénzük nem vót ott. És jóval később haldoklott egy szerb ember Gospodjincin, és az meggyónta, hogy őneki van azé még most a lelkin valami, szeretne mit tudom én, hogy addigra mán meghót, és ő legyilkolta a társával. S az anyám meséte, hogy akkor kimentek a temetőbe, akkor a komisszió, minden, fölvették a mit tudom én, megvizsgáták, és valóba úgy vót, hogy azokat ezek gyilkóták le.
A magyarok jobban meghúzódtak, a magyarok mindég olyan meghúzódók… Apám nagyon népszerű vót a szerbekné is, anyám többsző mondta, hogy te csak a szerbek közt érzed jó magad, me olyan környezetbe született, arra nevelkedett, anyám meg másfelé. Na mindegy… Az vót a szokás karácsonkor, hogy szerb karácsonkor mink mentünk gyereket, mentünk kóringyáni úgy mondták, kóringyáni, énekeni… Akkó meg a mienken meg ők előzőleg jöttek, meg vót szerb barátnőm is meg minden. És mikor mentünk csoportosan, összeverődtünk gyerekek ugye magyar gyerekek, megyünk a szerbekhő énekeni, és kinyíllot az ablak, és kikérdezték, hogy: Ko ste vi? Čiji ste? Tud ugye szerbű? Megérti? Megérti ezt mindet? Na, akkó mondtuk, hogy Ištvanovi, apámat Istvánnak nevezték a szerbek is. Ištvanovi, Kaločai mittudomén… Ištvanovi mogu, a ostali nek idu…! Ez így volt. Ez így volt.

Hangállományok: Bacskertes_Sz_N_E.mp3